FINISHED

Mire ezt olvasgathatjátok, én már megint árkon-bokron túl leszek, de most nem megyek messzire, csak Budapestre, aztán Ráckevére, aztán Szegedre. :))

És hogy váccáp mióta nem írtam? Pontosan egy hete leállamvizsgáztam, ötös, finito. :) Diaré ide vagy oda, túléltük ezt is, mondhatni már-már túl simán... de megérte a tanulás és a sok munka, na. Délután Vikivel, Klárival, Atissal és egy idegen ellenfélcsapattal szuper röpizéssel ünnepeltünk berúgás helyett. Aztán csütörtökön átstoppoltunk Szegedre, megnyitottuk a vébét, amit csak Bencével bírtunk ébren, Sára pedig azt hitte, a döntő mérkőzést nézzük. :D Pénteken Bibinél volt egy jó kis este, holland bravúrral, szombaton pedig egész nap nagy munkában voltunk, aminek úgy tűnik, meg lesz az eredménye... kop kop... ;)

Vasárnap hazajöttem, és elintéztem minden szappanosat - volt dolog bőven, 170 darabka kapott ruhát, fel van töltve a készlet rendesen, 30 pedig holnap útnak indul Németország felé.

Az első itthon nézett meccs stílusosan a Németország-Portugália volt, ahol kedvenc németeink stílusosan bravúroztak is... hiába... :))<3

Ma huggal kicsi turizással indítottuk a napot, hiányzott már nagyon, de egy kiadós rendes bálabontásos tömegelős még mindig hiányzik. Aztán a névnapjára való tekintettel főztünk egy finomat: mindenkinek ajánlom a chipsmorzsába panírozott majonézes pipicicit... nyamm. Végül alapos szobatakarításba fogtam, de odáig, amit nagyon szerettem volna, még mindig nem jutottam: ki kell válogatnom egész intézményes tanulásos életem papíranyagát padlás és használható kategóriákba... nem kis munka lesz, de majd csak jut már rá idő. 

Holnap Atis megy állásinterjúra, Macánál alszunk, aztán csütörtök reggel én megyek Budaörsre megbeszélni az ovis dolgokat. Várom már nagyon, kíváncsi vagyok a részletekre, és azt is várom, hogy belevágjuk a fejszénket ebbe az egész dologba... de teljes gőzzel rajta vagyunk.

Addig meg élvezzük a nyarat egyébiránt, pénteken betonkenu versennyel, kicsi sátorozós vadulással, amit aztán reményeim szerint Szegeden folytatunk, mert most már ez a diplomatéma is megérdemelne egy tisztes ünneplést... if you know what I mean. :)

Jövő pénteken pedig még egy taláros bohóckodás is aktuálisan becsúszik, nyehh... talán azt is túléljük, valahogy. :D

Ma kaptam egy e-mailt, hogy bezár a blogol... mindig is ez volt a félelmem, de szerencsére adtak alternatívát, így az egész blogom át lett küldve a blog.hu-ra (annyira, hogy a régi már el sem érhető, azt fullra be is offolták ezzel a költözéssel... pedig mennyit dolgoztam azzal a dizájnnal, a szívem kissé azért darabokban... ott éltem túl a kamaszkoromat), ahonnan remélhetőleg már le tudom tölteni majd, és kinyomtatni, és lefűzni, és magamnak tudni... a fél életem.