EVERYTHING

Tegnap végeztünk a gyakorlattal.

Megtartottam a tesit, jóléreztem magam közben, szerintem a gyerekek is, ötöst kaptam. Büszke vagyok rá, de azért elájulni nem kell, ha van megfelelő összehasonlítási alap. Ahhoz képest, hogy egyesek a pofátlanság minden szintjét gyakorolják, közben simán megkapják a négyest, mintha valahogy annál rosszabbat nem lehetne adni, van ott valami láthatatlan fal, hát lehetne az enyém hatos-hetes is. Minden ego nélkül. 

Mindig időben kész voltam mindennel, megcsináltam, amit mondtak, nem picsogtam, ott maradtam az oviban, amíg kellett, sőt egy-kétszer tovább is, bár tudom, hogy nem kérte senki, úgyhogy ezt nem hozhatom fel.

Mindenesetre nagyon jól éreztem magam, és nem csak akkor maradtam volna szívesen továbbra is, ha innentől kezdve semmit sem kellene csinálnom... nem véletlenül választottam ezt a pályát, és most eléggé megvan a véleményem...

Nagyon rossz volt ezek után ma iskolába indulni, de nem volt mese: énekeltünk a március 15-i műsoron... vagyis javarészt mi voltunk a műsor, de ezt reggel még senki sem tudta.

Én sem, hogy mire számítsak, életemben először lettem énekkaros, és tényleg "ennyit szenvedni 2 kreditért". Azért megéri, és végülis túléltem ezt is. Ez pedig előzőleg azért volt kérdéses, mert a gyakorlat miatt órán még egyszer sem voltam, de a mai részvétel kötelező volt.

A suliról egyébként egy szót se, a folytatásnak semmi értelme volt, és a holnapi nap sem lesz különb. Pótolni viszont teljes erőbedobással neki kellene állni, mert még semmit sem csináltam, de lenne mit bőven. A hétvégi program nem kérdéses...

Évi holnap hozza nekem az ovis képeket, bár sajnos nincs sok, valahogy mindig elfelejtettünk fényképezni. Majd azért igyekszem fölrakni egy-kettőt, addig kaptok egy darabot a kobakomból. :)