EISBÄR

Amikor a domain nevet adtam ennek az új blognak, rengeteg ötletem volt, de minden jó és olyan, amit igazán szerettem volna, foglalt volt... Persze bosszanatos dolog, hogy ilyenkor megnézem azokat a blogokat, akik elfoglalták az én jól kieszelt dolgaimat, és általában csak 1-2 habazagyva bejegyzés van rajtuk... akkor legalább törölnék, és ne foglalnák ezekkel a jó kis címeket... előlem.

Aztán jött valahonnan ez az insteadpaper dolog és annyiban is hagytam, nem volt kedvem tovább foglalkozni vele, de számomra ez egyébként semmit nem jelentett az ég világon.. Aztán megszoktam, megszoktuk, megszoktátok, nem is tudom, és ennyiben is maradt ez az egész.

Mostanában viszont újra elkezdte piszkálni a csőrömet, hogy ez nem jó, kellene valami rám igazán jellemző dolog, valami "énes"... És így lett ez, macimániából és egy régi vágyamból kiindulva, amikor nagyon szerettem volna egy mackót. Persze tudom, és tudtam akkor is, hogy ez nem reális dolog, de szerettem elfantáziálni a dologról. Egy Ómamitól kapott, nagypocakú jeges macival aludtam mindig, és esténként elképzeltem, hogy ő igazi, fázik, hozzá kell bújnom és megmelengetni, de amikor szomorú voltam, ő ölelt át és alhattam a pocakján, így vigasztalt. Még egy verset is írtam erről anno.

A másik és fontosabb dolog ez a zene, ami egyébként egy hokicsapat indulója, de ez annyira nem számít. Nekem ez a szám Németországot jelképezi, a rokonainkat és egy szuper évre emlékeztet, amikor sokan lettek 40 évesek... (összeszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy sajnos ők már nincsenek mind köztünk, de azóta sok év eltelt, és remélem az ötveneket sem kevésbé fogjuk megünnepelni). Ahányszor meghallgatom, átjár az az érzés, ami ott a dombok között is mindig, hogy hazaértem és itt szeretném leélni az életemet.
Egyébként minden évben Freibergben koncerteznek, idén két hét múlva szombaton, és én annyira el szeretnék jutni az Anyukámmal egy ilyen koncertre, és annyira félek, hogy nem lesz rá lehetőség, ha nem sietünk, mert olyan kis öregnek néz ki ez a bácsi...

Hajj, olyan nehéz ilyen dolgokról írni-beszélni-gondolkozni, nagy gombóc van a torkomban, úgyhogy abba is hagyom.

Remélem azért sokan idetaláltok majd így is...:)

Ma tutira vele alszok.