BRAINDICK

Oké, nem bírom, kitaláltam, hogy én ezt már kinőttem, és nem fogom itt levezetni, de muszáj belátnom, hogy annak, hogy ingerült vagyok, és mindenkivel csak veszekszem nincs értelme, szóval inkább leírom.

Itt vannak a Nicoék. Már amikor tavasszal ott voltunk, szóba került, hogy jönnének idén is, aztán nem jelentkeztek, és mindig csak arról volt szó, hogy menjünk szeptemberben, és ...aztán kedden rámír facebookon (!! utálom...), hogy hozzanak-e a lányoknak utazóágyat, merthogy este indulnak... ezt úgy, hogy addig még soha megközelítőleges dátumról sem beszéltünk. Szerda reggel pedig ittvoltak.

Ha azt velem csinálná meg valaki, biztos nem hagynám szó nélkül, főleg ahogyan még ezen felül viselkednek, most, hogy itt vannak.
Anya főz, mosunk rájuk, pakolunk utánuk, segítség ebben kb nulla, sőt néha némi elvárást érzek, bár én biztos nem tolnék káfécájtot az orruk alá, ez nálunk nem szokás és pont címszóval. Ki van nyalva a seggük, magyarul... és meg is várják, hogy úgy legyen, sokszor ha nem raknánk elégük a dolgot, inkább nem ennének... főleg apuka...
Ha ott vagyunk/vagyok, tőlem mehet mindenki a dolgára, nem várom el, hogy körülöttem ugráljanak, ha nem érnek rá, kerítek én magamnak reggelit/vacsorát/ebédet/programot/bármit, kiszolgálom magam és pont. Örülök, hogy ott lehetek.
És ha 1-2 emberről lenne szó egyébként, ez az egész még nem is lenne probléma, bár akkor sem tartom magunkat ingyen hotelnek, még jó, hogy az ágyazást nem anya csinálja, mert akkor már fullos is lenne a téma. De ők öten vannak, ebből három pici gyerkőc, és még ahhoz is van pofájuk, hogy majd' két hétig itt legyenek... ami persze még kérdéses, mert természetesen nem tudjuk, mikor mennek el, mert arra "bunkóság" rákérdezni. Mi is vagyunk hatan, ez még kajában sem kis pluszköltség, de nem is erről van szó, mert ez a legkevesebb.

Voltunk ott már mi is több nyáron, öcséim is, én is, egyedül is, barátnőstül is... de általában egyrészt tőlünk zavartalanul dolgozhattak, elvoltunk magunkba, megoldottuk a kis dolgainkat, másrészt még a munkából is részt vállaltunk, amit tudtunk, hol a gyárban, ami épp volt, de olyan is volt, hogy Annával otthon takarítottunk... és magunkra mostunk.

Én annyira tartanám ezt a rokonságot, tényleg eléggé klassz dolog, csak kezd ezzel az egész mentalitással a szememben a béka segge alá rombolódni... rossz szájíz ezzel kapcsolatban, nem őszinte mosoly.

Ko vagyok, éjszaka meg nem tudok aludni, hol Atishiánytól, hol köcsög dübörgős dídzséfeszttől... remélem az éjjel minden ott tartózkodó megsüketült kétezeré'.

Az egyetlen szerencse, hogy a gyerekek egyébként elég jól neveltek, azt a dolgot valahogy nagyon szimpatikusan csinálják, ülnek szépen az asztalnál, esznek, nem vitatkozósak, verekedősek, akaratosak, bár mindent a magukénak akarnak tudni, azon, hogy mi kié, lehet velük szócsatázni órákig, de ez inkább mókás. :) Alszanak délután, és este is időben mennek az ágyba... Na meg gyerekből vannak, és ha épp belemerülök valami játékba velük, vagy abba, hogy nézem őket, akkor általában legalább ez jó kedvre derít.

 Azért lehetne már jövő hét csütörtök, mert bármi is lesz, én akkor bizony lelépek...